A Magyar Országgyűlés Hivatalának és a Magyar Vöröskereszt budapesti szervezetének adománya

adm5A folytonosság, a rendszeresség igencsak fontos egy oktatási programban. Leginkább pedig abban az oktatási programban, amelyik a magyarság értékeit szeretné képviselni egy idegen környezetben, presztízst és elismerést teremtve a moldvai magyarságnak, a csángóknak.

adm1Pappné Farkas Klára, az Országgyűlés Hivatala Külügyi Igazgatóságának főosztályvezetőjének irányításával immár hatodik alkalommal is „menetrend szerint” érkezett meg december 10-én a Magyar Országgyűlés Hivatalának és a Magyar Vöröskereszt budapesti szervezetének adománya Moldvába. Az adományokat a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének kiemelt fontosságú programjának, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban résztvevő moldvai csángó katolikus közösségek gyermekeinek és az őket összefogó, magyarságukban megtartó oktatási helyszíneknek, tanító néniknek és hagyományőrzőknek szánták.

Az adományozókat nem csak a lészpedi, rácsilai és külsőrekecsini gyermekek, valamint oktatóik várták, hanem Zsigmond Barna Pál főkonzul, illetve a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és tiszteletbeli elnöke is elkísérte őket Külsőrekecsinbe. Megragadva az alkalmat, főkonzul úr ismételten ugyanazt az üzenetét továbbította a moldvai csángómagyaroknak: ha valaki két nyelven beszél, akkor két ajtót tud kinyitni. Két ajtó pedig több esélyt, több lehetőséget jelent az érvényesülésre. Ezt szokta elmondani a csoportos eskütételre érkező moldvai csángómagyaroknak is, akik továbbra is szép számmal igényelik a magyar állampolgárságot.

adm2A 2 millió forintra értékelt adományokat a nemrégiben kialakított Lészpedi Oktatási Központban rakodták le, ahonnan azóta már minden moldvai magyar oktatási helyszín megkapta az egyenlően szétosztott taneszközöket, játékokat, édességeket, ruhákat, tisztítószereket és mesefilmeket.

A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban résztvevő gyermekek és oktatóik számára igazi ünnep ez a látogatás. Olyan ünnep, amikor közel ezer kilométerről érkeznek honfitársaink, hogy jelezzék, egy nemzethez tartozunk és habár az országhatárokon túl, és még azon is túl, valahol a keleti nemzethatáron élünk, nem vagyunk „elvesztetve, elfeledve”. Ilyenkor énekkel, tánccal, süteménnyel vagy éppen taligakerék-kaláccsal készülnek a vendégek fogadására, mert úgy tartja a lészpedi mondás is: „aki ebből a kalácsból eszik és a lészpedi vízből iszik, az visszajő’ esztendőre es”. Gyermekek és oktatóik nagy „örömvel és szeretvel” fogadták a küldöttséget a Lészpedi Oktatási Központban, utána a lészpedi iskola szépen kialakított magyar szaktermében, majd a külsőrekecsini Gyermekek Házában is.

Pappné Farkas Klára, az Országgyűlés Hivatala Külügyi Igazgatóságának főosztályvezetője az ajándékok átadása után elmondta: számára megható évről évre találkozni a csángó gyermekekkel, látni amint egyre ügyesebbek, figyelemmel követni a fejlődésüket, haladásukat. „Igaz, hogy az ajándékokat mi hoztuk, de az angyalok ti vagytok” – bátorította a kisgyermekeket továbbra is a magyar nyelv tanulására, ápolására, megőrzésére.

adm3A folytonos odafigyelés, a folytonosan kinyújtott segítő kéz érzése biztonságérzetet eredményez. A moldvai csángóknak pedig biztonságérzetre van szűkségük, magabiztosságra és önbizalomra. Arra, hogy az általuk beszélt magyar nyelv, a sokunk által már elfeledett legrégebbi dialektus, ez a régi magyar beszéd igenis értékes és csöppet sem kevesebb a budapesti igaz magyaroknak tartott és általuk beszélt hétköznapi magyar nyelvnél.

Köszönjük szépen, Isten fizesse! Üzenjük a Ház elnökének és munkatársainak:

„Áldja meg az Isten házigazdáját, házigazdasszonyát,

seregivel együtt, hogy vígan várhassák a kisded Jézuskát!

Szállásikra adja az Isten!”